Apám a kéklő ég,
Anyám a tavaszi rét.
Testvéreim a rügyező fák.
Otthonom a nagyvilág.
Ágyam gyakran a föld,
takaróm az esti szellő,
kedvesem a lusta völgy.
Csillagfénnyel fekszem én,
Madárdallal ébredek,
Forrásvízben megmosakszom,
A csavargók útján lassan lépkedek.
De, hogyha egyszer (egyszer)
véget ér a nyár, (véget ér a nyár)
eljön a szomorú ősz s a tél,
és az utam is véget ér.
De addig csak fújja az arcom a szél!
Otthonom a nagyvilág,
Ágyam gyakran a föld,
Takaróm az esti szellő,
Kedvesem a lusta völgy. (Kedvesem a lusta völgy.)
De, hogyha egyszer (egyszer)
Véget ér a nyár (véget ér a nyár)
Eljön a szomorú ősz s a tél,
És az utam is véget ér,
De addig csak fújja az arcom a szél!
Ágyam gyakran a föld,
Kedvesem a sok virág,
Takaróm az esti szellő,
Otthonom a nagyvilág.
Takaróm a magas ég,
Otthonom a nagyvilág.