Ahol a labda pattog , ott vagyok
Hisz porból lettünk parki bajnokok
Így mesélik a légó ablakok.
A gumilabdának még volt szeme
S a téren nonstop szólt a csontzene
És lesben álltak a formás kiscsajok.
Ugye azt gondoltuk , mit számít
Az élet végtelen
Az idő nekünk áll , csak másnak múlik,
Hű , de képtelen.
Szalad az élet , mondd már , nagy dolog,
De hétvégén már rá se gondolok
Meccset nézek és hozzá sört iszok.
Meccset nézek és hozzá sört iszok.
Meccset nézek és hozzá sört iszok.
Aztán a lété lett a főszerep
Sok év elszállt a játszótér felett
Hol szamárkodtok , régi kis skacok?
A csupa égre nyíló álmokat
Mit elrejtettünk ott a fák alatt
Előássuk csak egyet szóljatok.
Ugye csaltunk , csentünk , csinnbe mentünk,
’Ső a győzelem.
Azóta rájöttünk , a team a fő,
A cím lényegtelen.
Szalad az élet , mondd már , nagy dolog,
De hétvégén már rá se gondolok
Meccset nézek és hozzá sört iszok.
Ahol a labda pattog , ott vagyok
Ott ahol a gólya ott hagyott
Kócos szellemünk néha átoson.
Ahol a labda pattog, szent a föld
S a cinkos szellem rám csak nyelvet ölt
Ott az én helyem , s olykor az otthonom.
Ugye tudja minden régi arc,
Hogy pesten nincs titok,
Naná, hogy sejtik ők , von house aus,
Ha kellek, hol vagyok.
Szabad az élet, mondd már ráhagyom
Hat-null’ oda, de már nem számolom
Meccset nézek, és hozzá sört iszom.
Meccset nézek, és hozzá sört iszom.
Meccset nézek, és hozzá sört iszom.
Meccset nézek, és hozzá sört iszom.
Meccset nézek, és hozzá sört iszom.