Én megláttam őt, a Notre Dame előtt,
és Párizs szebb lett, szebb, mint azelőtt.
Csak megláttam én, de már úgy hatott rám,
a haján a fény, mint halvány szivárvány.
Oly gyönyörű volt az a rövid idő,
és rádöbbentem, ő az igazi, ő.
De elbúcsúztam, mert utam véget ért,
néztem két szemét, még annyi jót ígért.
És végre elhozta őt az Orient Express,
igen, elhozta őt, újra csodás lesz,
ma újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, akit úgy vártam.
És végre elhozta őt az Orient Express,
igen, elhozta őt, újra csodás lesz,
ma újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, kit úgy vártam.
Még nem is tudom, hogyan lesz majd tovább,
csak pár napig tart, vagy egy életen át?
Ó, de nem érdekel most engem semmi más,
itt van énvelem, ez több, mint vallomás.
És végre elhozta őt az Orient Express,
igen, elhozta őt, újra csodás lesz,
ma újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, akit úgy vártam.
És végre elhozta őt az Orient Express,
igen, elhozta őt, újra csodás lesz,
ma újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, kit úgy vártam.
Hát végre elhozta őt az Orient Express,
igen, elhozta őt, újra csodás lesz,
ha újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, akit úgy vártam.
Hát végre elhozta őt az Orient Express,
Igen, igen, igen, elhozta őt az Orient Express,
ha újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, akit úgy vártam.
Hát végre elhozta őt az Orient Express,
Igen-igen elhozta őt...