Néha egy bűvös pillanatra a láthatatlan világ
Nagyobbra tárja az érzékelés tündérkapuját
Odaátról átszűrődik az örökkévaló
Zengés amit áraszt az élő önvaló
Kristályhang rezgi át a hétköznapi képeket
Egy fiú az utcán egy kirakat tükrében lépeget
Nézi magát, ahogy továbbsiet, eközben vállalja el,
Hogy az egész életéért az életével felel
A lenyugvó Nap átsugároz a smaragdlombokon
A csöndet és a madárzenét egyszerre hallgatom
Ha idebentről odakintig a fény a vezetőd
Mindent átölel a gyógyító erő