Felépült a város körülöttünk, itt egy új ház állt és ott a híd, szép, mikor az esti félhomályban egymásra talált két szív.
Kigyúlt a fény a megszépült, új Lánchídon, az őszi alkonyon mentünk Buda felé (Buda felé), egy fénysugár lelkünk rejtekét járta át, nem sejtett, nagy csodát tárt szemünk elé (tárt szemünk elé).
Ott jöttem rá, szeretlek Téged, és Veled az élet oly sokat ígér.
Kigyúlt a fény szívünk mélyén, és az új hídon együtt mentünk, én most már tudom, a boldogság felé. Kigyúlt a fény..