Miért nézel most így rám? Mi az ami sírásra késztet?
Megrágta valami az egészet, És nincs több merész tett.Kimerült a készlet,
Ettől szomorú itt minden ami készlett, És most elviheted a részed,
Engedd az egészet szélnek. Én is azt teszem!

Nem látom értelmét a mának, a sok izzó éjszakának, a sok lassú délutánnak.
Ilyenek vagytok ti, nem tudom min csodálkozol,
Tán keresgélés közben túl gyorsan barátkozol.
Vissza húz a szív a régihez, hiába rosszabb, nem akarlak bántani,
De téged sem csábít az út ha hosszabb.
Ballagok némán és nem tudom mennyit jelentettél, hogy meddig érdekeltél,
Tényleg mindent megtettél, megértettél,
Szeretted azt ami lettél.
De úgy tűnik egy egész életre mégsem garancia egy tél,
Ha ennyit tudtok adni akkor nekem sem kell több,
Minden szem egy új reménység egy újabb fura köd.
Nem vagy őszinte és inkább játszol, hátha nem látok,
De közben hülyének nézel és ez az amit a legjobban utálok.
Hiába te sem szeretnél, de végül mégis csak hazudsz,
De barátok maradunk, írok és visszaírsz ha tudsz.
Tudom azt hittem ez más,hogy valami örökre megmarad,
De ez is csak egy felvonás, ez is csak egy szaros színdarab.
Álmodtam, de felvertek a tények, a valóság szavakkal,
Már tudom a legtisztább fényt csak én láthatom magamban.
Így hát elengedlek téged, ahogy te is elengedtél engem,
És a lerohadtabb az hogy már nem fáj hogy megkell tennem.

Mit mondhatnánk most egymásnak? De én nem értelek,
Ez megszokás nem szeretet, hidd el már nem éri meg.
Vártam hogy megértselek, hogy ott legyek pár lépésre,
De most már tényleg nem tudom hogy hol van az "én és te".

Mit mondhatnánk most egymásnak? De én nem értelek,
Ez megszokás nem szeretet, hidd el már nem éri meg.
Vártam hogy megértselek, hogy ott legyek pár lépésre,
De most már tényleg nem tudom hogy hol van az "én és te".

Összetörtek páran, magához rántott a magány,
Tavaszi sétákon frusztrált minden egyes pár.
Passzív lettem, nem hajtottam,
Nem is kerestem, talán már nem is érdekelt,
csak így elvoltam és rájöttem : stabil lábakon állok,
Nem függök senkitől és tán így a legjobb.
Magamat nem csapom be, magamat nem csalom meg
Így éltem boldogan, találtam mást a világban,
Mosolyogtam másokon, kik égtek száz fokon,
Miközben szívem megfagyott.
Nem adtam rá okot, hogy velem így ki basszatok,
Mert ilyenek vagytok ti,
Magyarázat helyett mindig csak barátságot adtok.
Csak rombolni tudtok, átgázolni másokon,
Nem elég hogy sajnáljam, de mi a faszért bánkódom?
De valaki a lelkembe tiport, de én is változom,
Szívemet újra kiadom és talán visszatér a bizalom!

Mit mondhatnánk most egymásnak? De én nem értelek,
Ez megszokás nem szeretet, hidd el már nem éri meg.
Vártam hogy megértselek, hogy ott legyek pár lépésre,
De most már tényleg nem tudom hogy hol van az "én és te".

Mit mondhatnánk most egymásnak? De én nem értelek,
Ez megszokás nem szeretet, hidd el már nem éri meg.
Vártam hogy megértselek, hogy ott legyek pár lépésre,
De most már tényleg nem tudom hogy hol van az "én és te".

/...Mindenki szeretne valakit...De én már nem értek semmit...
...Mert te hazug vagy...Mert te hazug vagy...
...Ha az igaz ami örök, miért a múló percet választod? .../