Leszállt az éj, színezüst a hold.
Letelt egy újabb nap, ami értük szólt,
A fáradt lelkekért, akik már messze járnak.
Nem segíthet rajtuk bánat, se keserű könny.
Leszállt az éj, nyugovóra tért.
Van olyan, aki nincs már veled, pedig sokat ért.
Talán egy csillag még az övé odafent.
Ma is benne él azt emlék, nem múlik el sohasem.
Ne szégyelld, ha érzed, hogy fáj!
De értsd meg: nem kell, hogy sírj ezután.
Hogyha felnézel az égre néha, hidd el az éppen elég.
Leszállt az éj, de jön egy új nap majd.
Az élet megy tovább, amíg tart.
Nevess és légy vidám! Hidd el ő is így szeretné,
Kire mindig jó emlékkel gondolsz, itt marad mindörökké.
Ne szégyelld, ha érzed, hogy fáj!
De értsd meg: nem kell, hogy sírj ezután.
Hogyha felnézel az égre néha, hidd el az éppen elég.
Ne szégyelld, ha érzed, hogy fáj!
De értsd meg: nem kell a könny, mert úgyis kár
S ha újra érzed, hogy fáj - óh hidd el nekem -
Hogyha felnézel az égre néha, hidd el az éppen elég.