verse 1.:
bár, lehet hogy már nem szeretsz de nem is érdekel
a magam fajta rábólint, nem mérlegel
én is és ő is teljesen mást érdemel
a haveromat szereti de előttem térdepel
mi ez itt? bárminek is hívod
a belső szirénád sohasem villog
csak teszed amit tenned kell, centiről centire lépsz
mint a kötélen a művész, ennyi az egész
egy életre szól a lecke hol a csajom?
mellettem feküdt egy perce, ilyen ez persze
mint a pillanat, elmúlik minden de valami meg itt marad
minden lányból bennem egy darab
inkább leszarok mindent nincs bennem harag
ezt súgják a fülembe a hegyek a tavak
mint egy utcára született kölyök
csak nevetek mindenen és mindenre köpök
refrén:
az utcákat járva láttam jó pár dolgot
mindig ugyanazt mondom el csak kicsit máshogy
hogy ismersz? az csak azért van
mert te is magadra ismertél a dalokban
verse 2.:
már ismered magad vagy kell ez a szám vagy épp a másik?
a haverod csak ásít
de te meg mélyen tudod mi a jó
hogy egy számban többet mond az info mint a tvben a híradó
dicso helyett vigadó, vagyis egy kocsma nekünk ez a béke
nem a 2 újj "v" alakba téve
itt a repp nem vérre csak a zsebpénzre megy
bár még ezt sem éri meg sok hülyegyerek
amíg te otthon alszol én az utcákat járom
mert itt minden este hosszú télen és nyáron
mint egy gyerekkori álom mikor magamat látom
hogy bármerre is megyek, a repp utánam lábnyom
amit követnek a srácok, amit ismernek a lányok
épp ezért van az hogy belétek látok
mert ezt ismerik a srácok meg ismerik a lányok
ezért van az hogy belétek látok
refrén