Mért nem tudlak elfeledni,mért is tudlak csak szeretni téged.
Mért is adtam a lelkemet,sírig tartó szerelmemet néked.
Hogyha fehér arcod látom,elkerüli szerelem halála.
Hogy van az ,hogy mégis-mégis,éjjel –nappal újra látni vágyom.
Hogy elmentél messze földre,hogy itt hagytál mindörökre engem.
Elmúlik majd minden bánat s nem fáj többé utánad a lelkem.
/:De,ha mégis visszajönnél,újra fényes volna minden álmom.
S,hogy van az ,hogy mégis-mégis,éjjel-nappal visszajöttöd várom.:/