Vándorol a hold az égen,ezüstszínű szelid fénnyel kémleli a földet.
Mint egy vidám bojtárlegény,nyájat terel falum felé,a bárányfelhőket.
Itt vonulnak mind felettem.én meg nézem önfeledten,
Mint egy álomképet.
Ha a Tisza fölé érnek,mutassák meg majd tenéked,milyen szép az élet.
Eltűnt már az égi bojtár elvonult a szép selymes nyáj a csillagos éjben.
Csendesek az apró házak,mind a félhomályban állnak,
Nem mozdul a szél sem.
/:Az akácok elvirulnak,halkan a szivemre hullnak,elmennék utánad.
Hozzád vezet mimdem utca,szemedben nincs végehossza a tündöklő nyárnak.:/