Valamikor mennyi könnyet hullattam én egy kis boldogságért,
A lelkemet adtam volna valakinek egy forró szaváért.
Szerettem a nyíló rózsát,és a halkan síró nótát,
Tudtam sírva nevetni,
Boldog mégsem tudtam lenni,mert engem még nem szeretett senki.
Amióta jó vagy hozzám,nem sírok már,nem fáj nékem semmi,
Azóta már én is tudom milyen jó is szerelmesnek lenni.
/:Minden sóhaj minden nóta,csak tehozzád száll azóta,
Napsugaras szerelmem!
Amióta az enyém vagy,én azóta jaj,de boldog lettem.:/