Üzenetet küldökén most szép asszony magának.
A lelkemet,mint őszi köd ellepi a bánat.
Úgy eltűnt az életemből,mintha soha,sose láttam volna.
De jó lenne,ha még egyszer,elfeledve szívemre simulna.
Érzem,tudom hibáztam én bolondozva könnyen.
De azért most,jaj,de sokszor kicsordult a könnyem.
/:A szívében nincs irgalom,úgy érzi,hogy nincsen már bocsánat.
Száz darabra töröm össze,szívemhez nőtt öreg rózsafádat.:/