Üzenek majd egyszer ezer könyvelégül síró nóta mellett.
Símogató vággyal,csöndes zokogással átfonom a lelked.
Hangtalan szavakkal sírom el,hogy engem összetört a bánat.
És így este tájban én hozzám a vágyak haldokolni járnak.
Mit is mondjak még el hiszen ami szép volt,semmi sincs már bennem,
Talán egykor nóta,amit neked írtam bánatos szívemmel.
/:Én a virágban is csak a koszorúnak,bús illatát érzem,
Jobb is messze tőled tűzbe hullott szívvel nem üzenek mégsem.:/