Tiszapartján van egy kunyhó,törött azon ablak,ajtó,
Édesanyám lakik benne,de mindig könnyes a két szeme anyámnak.
De ne sírj,ne sírj édesanyám,szabad leszek már nem soká.
/:Szabad lesz majd hazamenni,két karjába megpihenni anyámnak.:/
De mi lesz,hogyha hazamegyek,lesz e akit én szeretek,
/:Megérem-e,hogy az anyám csókkal vár a Tiszapartján engemet.:/
De ne sírj,ne sírj édesanyám,szabad leszek már nem soká.
Szabad lesz majd hazamenni,két karjába megpihenni anyámnak.
De mi lesz,hogyha hazamegyek,lesz e akit én szeretek,
/:Megérem-e,hogy az anyám csókkal vár a Tiszapartján engemet.:/