Sivár bucka tetőn áll egy vén sas búsan néz a pusztába.
Talán azért búsul szegény,mert elhagyta a párja.
Úgy elnézem,nézegetem,magamat is sajnálom.
Elgondolom néki sincsen,nékem sincsen hű szeretőm párom.
Elrepült a vén sas nagyon messze mélyen be a pusztába.
Addig repült,addig repült míg a párját találta.
/:De én nékem nincsen szárnyam én Istenem,ha vóna,
Elrepülnék a babámhoz megölelném, megcsókolnám újra.:/