Ne törődj a tavasszal,ne törődj a nyárral,
hamis esküvel menj csak tovább.
Kit kerget a végzet,vissza sosem nézhet,
de egyszer majd ráköszönt a bús magány.
Vezérlő csillagom te voltál nékem,
Lelkünk szerelmünk egén pihend.
Tájtékzó hullámon a muzsika voltál,
Bocsánat voltál a vétkeimen.
Te voltál nékem a viruló határ,sárgarózsa templomi oltár,
A mindenem te voltál,a mindenem te voltál,
A mindenem te voltál nekem .
Halvány orcádra,
mint egy sárga rózsára örökké emlékezem.
Hová lett az a tűz,mely égett ajkadon? Hová lett a sárgarózsa bíbor alkonyon?
Lehullott a szirma,megcsalt életem.
Bolond szívem mit remélsz,hisz meghalt végzetem.
Egy sugaras fény még utat mutathat,melyen,ha akarsz még rám találsz.
Keserű útnak megcsalt vándora, majd magához láncol,s nem enged tovább.
Te voltál nékem a viruló határ,sárgarózsa templomi oltár,
A mindenem te voltál,a mindenem te voltál,
A mindenem te voltál nekem. /:Halvány orcádra,mint egy sárga rózsára örökké emlékezem.:/