Nem ér ez az élet semmit nincs örömöm benne,
Mégegyszer egy boldog órám,csak te veled lenne.
Nappal nincsen mosolygásom,éjjel nincsen álmom,
Ami elmúlt azután már hiába is vágyom.
Nem ér ez az élet semmit,eltévedt a sorsom,
De a rám rótt bánatot én zokszó nélkül hordom.
/:Hogyha néha elfogja is lelkemet a bánat.
Elrejtőzöm ne lássák,de zokogok utánad.:/
Hulldogál a szép fehér hó,belepi a tájat,Belepi a lábam nyomát,amerre én járok.Meg ne tudja soha senki,hirt se haljon rólam.Ott fogok én megpihenni,a le hulló hóban.