Nem jössz,te már soha hozzám emlékeddel csak a bánat nyit rám.
Rám boruló éjszakákon eltűnődöm hűtlen szíved tikán.
Keresem,hogy mért hagytál el,faggatom a legdrágább emléket.
Amikor azt súgtad forrón,hogy csak velem gyönyörű az élet.
Emlékezz,hogy hány éjszakán kergettük el csókokkal az álmot.
Csillagos ég kísért hozzád haza felé már a hajnal látott.
/:A szerelmed hamar kihűlt,megtört szívvel itt maradtam árván.
De,ha újra elkezdhetném érted újra ezt az utat járnám.:/