Nézek a nagy messzeségbe,kutatom a futó felhő titkát.
Kérdezem,hogy mi lesz velem,mondja meg,hogy a jövőmből mit lát?
Azt mondja a kóbor felhő,az új tavasz közel jár már hozzám,
Gondol rám a kedves rózsám,ez a tavasz boldog nyarat hoz rám.
Amióta elköszöntél,visszavárlak titkon,lopva,lesve.
Féltve őrzöm azt a rózsát,amit adtál egy szép nyári este.
/:Rajtad kívül nem kell senki,talán te se tudnál másé lenni,
Mert a szív az nem játékszer,egyszer tud csak igazán szeretni.:/