Mereb:
Nyolc éves alig múltam
Hogy felnőtt lettem én
Zord, erős kezek fogtak át
Az udvar közepén
Még látom apám arcát
Ütik, de engem félt
A hazád volt a bölcsőm
S tán máshol ér a vég
Látod,értem
Látod,érzem
Míg ránk tört az a reggel
Apám oly büszke volt
Királyunk úgy tisztelte
Mint bölcs tanácsadót
S úgy gyúlnak most az emlékek
És fényük egyre nő
Már rád ismerek, Ő vagy
Te vagy a Hercegnő
Látod,ismersz
Nézz rám,ismersz
Aida:
Túl sokat tudsz, és jól tennéd
Ha elfelejtenéd
A múlt már sírba hullt
Egy szolga vagy csakúgy, mint én
Mereb:
Bár nem maradt már semmim
De a múltam még enyém
Te felgyújtottad bennem
A rég kihunyt reményt
Aida:
Én arcod még nem láttam
Vágyam csak a síri csönd
Mereb:
Nincs koronád és rab vagy
De mégis hercegnő
Aida:
Nem, nem ismersz
Mereb:
Szívem ismer
Aida:
Szíved téved, nem ismersz
Mereb:
Látod ismer
Szívem ismer