Szemembe ásÃt a nap,
Hátamra mászik a hold,
Fülembe szél dalolt,
TusfürdÅ‘ Ãzű teste volt...
Puha arccal az ablakon,
Lehellet-fátyolos oltalom,
Kacsintok és tévedésből önmagam is elhagyom.
Öltözni kéne már,
Jön az első napsugár,
Némaság, ma szép legyél,
Csak Bolondozás, Kalandozás...
Halkan elköszön,
Holnap már messze jár,
A hegyeken áthajol,
Délután vÃzre száll,.
Lepke szárnyain kátrány folt tévedés,
Ha megunja, este tÃz felé továbbkapcsol,
És feliratozva, delfinek szárnyait fogja meg,
Vattacukor változás,
Csak Bolondozás, Kalandozás...