Egy hajnali pár a párkányra áll,
Neon-alkonyat benzingőzbe zár,
Újabb igét húz magára a Lét...
A képernyőre színkódot kent egy Angyal,
aztán aludni ment el az új világba, be az ablakon át
Hajlongnak a fák...
Arcunkból olvas verset a kor,
és nem gondolja át,
Gyufát pöcköl az éjbe,
Odabentről mindenki álmodja kifelé önmagát
Minden nap egy árnyékkal több vagy,
De nem ébredsz fel, mert én aludni hagylak,
És önmagamban kereslek,