Gombszemeddel nézed,
Ahogy lassan elfogy a testem előled a füstben,
S fotelba báboz magához a hajnal...
Nincs könny...
Tőlem nem kell, hogy elköszönj,
Holnap már nem emlékszel rám.
Ez itt az én szobám,
Ötórai önmagad után...
Most révbe ér bennem minden szenvedély,
S virágporból, ha itt van, koszos utcákat szippant a nyár.
Ő is villamosra vár,
Napsárga lámpafényben áll...