Belülről nézem a szemem,
Alszom rá egy jót.
Itt bent minden megvan,
Sok szép meg derék szó.
Lejjebb megyek aztán,
Korhadt lépcsőn járok,
Még sötétebb itt lent minden,
Minden kéklőn tátog.
Ej! Barátom nincsen vége,
Halad a korral az álom,
Minden ha mély,ha van ott mélyebb,
Alá kell, hogy szálljon.
Ismerem ki az, tudom is.
Lebeg a libben érzem.
Talán erős, talán félénk,
Épp ez okból kérdem.
Mikor repülünk újra,
Tudunk mi azt is álom,
Vagy mi van most?