Szembe jön velem,
Nem tehetek mást. Szeretem.
Egy patak mentén aludni jó volt,
Akkor énnekem.
Túl zsúfolt a város,
Nem tehetek mást. Szeretem.
Bár kitépném a sors könyvébol,
Hogy ez jutott nekem.
Nem jött ki most a lépés,
Nem tehetek mást. Szeretem.
Bár akkorát esni nem olyan jó,
Ahogy én estem akkor el.
Vagy legyen már valami,
S a valamibol valaki,
A valaki meg legyen O,
Az elképeszto csoda no.
Ha nem is jön be minden,
Nem tehetek mást. Szeretem.
De igazodj úgy kicsi élet,
Hogy ezt leszámold nekem.
Mert indok találva lesz.
Nem tehetek mást. Szeretem.
De akkor is vigyázz magadra,
Mert hangom felemelem.
Aztán mindegy lesz akkor már,
És tehetek mást…utálom.
Ha ilyet adsz te kis élet,
Én sajnálom, sajnálom.