Este csend ül a szobámon,
De nem jön szememre az álom,
Félelmetesek az árnyak,
Hangok pisszegnek, cikáznak,
Végtelen az éj, ellep a sötét.
Miért félek én? Miért félek én?
Pedig anya simogat, és kezem a kezén,
Az éjjelek sejtelmesek,
Gyere vígasztalj meg, úgy sírok, szepegek,
A vak sötétben végleg elveszek.
A tündér mesének is vége,
Kastélyban él Hófehérke,
Én meg kuksolok az ágyban,
A csíkos, sárga pizsamámban.
A kristályhegyen túl,
Még a sötétség az Úr.
Miért félek én? Miért félek én?
Pedig anya simogat, és kezem a kezén,
Az éjjelek sejtelmesek,
Gyere vígasztalj meg, úgy sírok, szepegek,
A vak sötétben végleg elveszek.
Pillám alig hogy lezárom,
Sárkány ijeszt 33.
Anyáék nem hallják, hogy baj van,
Melléjük osonok halkan.
Míg virrad a reggel,
Velük alszom, mint a tej.
Nem félek én? Nem félek én?
Mert anya simogat, és kezem a kezén,
Az éjjelek sejtelmesek,
Vele megnyugszom, nem sírok, csak szepegek.
Nem félek én? Nem félek én?
Mert anya simogat, és kezem a kezén,
Az éjjelek sejtelmesek,
Vele megnyugszom, nem sírok, csak szepegek.