Beton
Fluor Filigran
Tudod... sokat gondolkodtam, erről-arról, végtelennek tűnő utak mellett
Sokszor tudtam, hogy hibáztam, mégiscsak hazudnom kellett
Magamnak, meg másnak, az egyszerű kissrácnak
Aki felnőtt bennem, akit sajám fiamként kezeltem
Felébredtem, velem szemben, haldokló újszülött voltam
Éles sikoly, na meg egy marék hamu egy felgyújtott jászólban
Nem gyászoltam, minek sírjak, miért fájjon, hogyha nem muszáj
Egy lelki sérült álma, harmónia, kristálytiszta báj
Na, mi kell még, hogy rámtalálj, egy zseblámpa meg három ásó
Pár sor csak egy életből, de ennyi bőven elég másból
Leterhelt a mámor, Fluor nem rohan, csak tántorogva
Elmélkedés után esik be majd az első árokba
Fehérvári utca, haverok, magnó, meg pár pálesz
Tudod szarok rá, ez így van jól, engem ez boldoggá tesz
Fiatalságom úrrá lesz rajtam, zöld színekben úszó parkban
Megszaratós blant a péntek esti kábulatban
Refrén:
Betompít a beton, minden délután egy alkalom
Barátokkal az utcán, mégis otthon, színes tartalom
Vár, ma még maradnál, holnapra már kiszakadtál
Mit választasz, tömegbeli átlag, egy az igazaknál
Engem ne a sorsom írjon, majd én megírom a sorsom
Akit én utálok, ne bírjon, kit ma bírok, megutálom
Megy utánam, tisztán látom magam, célpontja a hátam
Egy kis szúrás csak az egész, gyere, döfd belém bátran
Tudod, sok barátot vártam, az utca végén, hol nem jártál még
Szabad akarat van, szabad cselekvés még nincs, csak rossz szándék
Korlátlan felelősség, felső tíz, alsó tízmilla, épül a villa, meg vagy szánva
ingyenjegy a Titanicra,
Megintcsak magamba szállva, megint minden szart kiírva
jöttem, láttam, ez így van, ezért soha többé vissza
Utolsó betűt a sírra, hadd véssem én, pontom hadd tegyem le
Világokat szelve, üvegkoporsómra rálehelve
Életemre lelve, bukott elveimre foghatom
Hogy kiálltam a jó mellett, és nem voltam rossz oldalon
Az ujjaimat mozgatom, hogy küldjek még egy üzenetet
Kirajzolódik mondatom, bocsássátok meg bűneimet
refrén
Amire leérek Pétre, Royal régen megtekerte
Reggel hét felé már szétszart arccal bámulok Drezzickre
Életforma, mi más lenne, ez, a ronccsáfestett kolesz
Ez a társaság, mi sokat megélt, de magja mindig ott lesz
A ház mögötti padon, tudod nálatok, a vadon
Kredit, lenn leszel majd délután? A trekkem megmutatom
Nekem meg van egy új alapom, hallom Benzo húzza rajta
Lehet, megkérem majd én is, me szerintem elég durva
Be is gyújtja már a jót, hisz mindennap egy újabb ünnep
Az unalmas órák megszűnnek, a napok perceknek tűnnek
Az arcok szívnak, dobj még hozzám kicsit, ne nézz már madárnak
Nem vagyok színvak, hidd el, enélkül is bőven jól meglopnak
Mi lesz holnap, kurvák, autók, na meg egy klipp a tengerparton
Csak hát nincsen arra kessem, de már tartom a markom a sarkon
A saját hangom alig hallom, hiszen robbantásra ébredek, és vér szagára alszom
mert ez a beton
refrén
Sokszor tudtam, hogy hibáztam, mégiscsak hazudnom kellett
Magamnak, meg másnak, az egyszerű kissrácnak
Aki felnőtt bennem, akit sajám fiamként kezeltem
Felébredtem, velem szemben, haldokló újszülött voltam
Éles sikoly, na meg egy marék hamu egy felgyújtott jászólban
Nem gyászoltam, minek sírjak, miért fájjon, hogyha nem muszáj
Egy lelki sérült álma, harmónia, kristálytiszta báj
Na, mi kell még, hogy rámtalálj, egy zseblámpa meg három ásó
Pár sor csak egy életből, de ennyi bőven elég másból
Leterhelt a mámor, Fluor nem rohan, csak tántorogva
Elmélkedés után esik be majd az első árokba
Fehérvári utca, haverok, magnó, meg pár pálesz
Tudod szarok rá, ez így van jól, engem ez boldoggá tesz
Fiatalságom úrrá lesz rajtam, zöld színekben úszó parkban
Megszaratós blant a péntek esti kábulatban
Refrén:
Betompít a beton, minden délután egy alkalom
Barátokkal az utcán, mégis otthon, színes tartalom
Vár, ma még maradnál, holnapra már kiszakadtál
Mit választasz, tömegbeli átlag, egy az igazaknál
Engem ne a sorsom írjon, majd én megírom a sorsom
Akit én utálok, ne bírjon, kit ma bírok, megutálom
Megy utánam, tisztán látom magam, célpontja a hátam
Egy kis szúrás csak az egész, gyere, döfd belém bátran
Tudod, sok barátot vártam, az utca végén, hol nem jártál még
Szabad akarat van, szabad cselekvés még nincs, csak rossz szándék
Korlátlan felelősség, felső tíz, alsó tízmilla, épül a villa, meg vagy szánva
ingyenjegy a Titanicra,
Megintcsak magamba szállva, megint minden szart kiírva
jöttem, láttam, ez így van, ezért soha többé vissza
Utolsó betűt a sírra, hadd véssem én, pontom hadd tegyem le
Világokat szelve, üvegkoporsómra rálehelve
Életemre lelve, bukott elveimre foghatom
Hogy kiálltam a jó mellett, és nem voltam rossz oldalon
Az ujjaimat mozgatom, hogy küldjek még egy üzenetet
Kirajzolódik mondatom, bocsássátok meg bűneimet
refrén
Amire leérek Pétre, Royal régen megtekerte
Reggel hét felé már szétszart arccal bámulok Drezzickre
Életforma, mi más lenne, ez, a ronccsáfestett kolesz
Ez a társaság, mi sokat megélt, de magja mindig ott lesz
A ház mögötti padon, tudod nálatok, a vadon
Kredit, lenn leszel majd délután? A trekkem megmutatom
Nekem meg van egy új alapom, hallom Benzo húzza rajta
Lehet, megkérem majd én is, me szerintem elég durva
Be is gyújtja már a jót, hisz mindennap egy újabb ünnep
Az unalmas órák megszűnnek, a napok perceknek tűnnek
Az arcok szívnak, dobj még hozzám kicsit, ne nézz már madárnak
Nem vagyok színvak, hidd el, enélkül is bőven jól meglopnak
Mi lesz holnap, kurvák, autók, na meg egy klipp a tengerparton
Csak hát nincsen arra kessem, de már tartom a markom a sarkon
A saját hangom alig hallom, hiszen robbantásra ébredek, és vér szagára alszom
mert ez a beton
refrén
kapcsolódó videók
