Ébredések
Fluorid
/közr. Drezzick/
Fluor:
itt az ébredések perce
édes álom vonul messze,
mint egy felhő jön és megy
talán majd eljön holnap este
újra.
mindenki felnő egyszer önként léphet majd az útra,
mindenki fellök mégis az gonosz,ki régen tudta;
mondta, hogy mi is a helyes
ha fogom a kezed vezess.
a kánaán rég üres,
nagyra vágyni felesleges.
minek kell?
mit kezdesz pár elkopott tekintettel?
hitegetésed eredményét most már senki nem hiszi el.
bízni kell a mában
és a holnap árnyékában.
máris ott bújik,mi való,
ami tagadhatatlan,
amit kaptam.
ez én vagyok,tudom kicsit szokatlan.
elvált szülők és egy tátongó seb maradt bevarratlan.
lehet bűnöm bevallatlan,
itt már minden el van rontva..
nézd! a földön már csak harc van!
rohanj,repülj velem a holdra!
másképp történhetett volna,
magadra mondtad ki az átkot,
te is beolvadsz a múltba,te is átalszod az álmod.
Refr:
mindenkivel megtörténik, rémlik bal lábbal kelni fel.
a végtelen köd eljön,a számban megalszik a tej,
vagy a képtelenség valóra válik,megfizetek érte,
aurám beveszi vagy hárít..nem sietek.még nem.
Drezzick:
szimatot fogtak a kópok, itt van az érem elásva
Dobog a szív,azért nem feltárva,
kinek a szó a szerszáma.
az egy emberként küzd, betör
minden rést majd kitör;
az egyszerűségből levegőbe beszélni nem dicső.
szűk a páholy korán kelő,ki a ?
van ki elmarad, nincs visszaút, ki döntött,
mint egy matrica feltapad.
az ököl visszaüt.elszakadok,
attól,mi fontos és jól megrág,majd kiköp,mint egy selejt gombostűt
de szúr a vége,(kiélezem egy késsel) halálos,
aranyat ér 24karátos,
a kérdés találós.
azonnali hatályos
lakályos
helyen nyugovóra térni.
ébredések sokasága fog az emlékeimben élni.
később bánatunk,bocsánat,igaz állítás,hamis vádak,
mégis a vágyak egy újabb lépcsőfok felém állnak.
3. emeleti egérlyukamban nőtt a távlat,
elszállnak hangjaim a szélben,útjaink elválnak.
Fluor:
dobozokba rejtve
minden élmény: költözik az elme.
van,mit meghagyok múltamnak,másnak jobb lesz elfelejtve.
fentről nézz az emberekre,
ez egy fertő,
felégetett erdő..
elégedett senkik közt a feltörekvők száma megnő.
elvakulva a szerző és vége lesz a számnak,
előbukkannak hibáink,újabb ébredések várnak
hisz a dolgok még a helyükön állnak
minden úgy,mint régen.
hogyha nem tanulsz meg változni,majd megtanít a szégyen..
Refr:
mindenkivel megtörténik, rémlik bal lábbal kelni fel.
a végtelen köd eljön,a számban megalszik a tej,
vagy a képtelenség valóra válik,megfizetek érte,
aurám beveszi vagy hárít..nem sietek.még nem.
Drezzick:
forr a tollam,papíromba égetem,ami végül kedvem szüleménye,
jeligéje,
megkötések nélkül.
nap-nap után felfedezések gyűlnek,de sok csalódás ér.
az élményeken most (?) marad egy területnyi gyér,
édes semmiség..magamhoz térek;szükségét látom
felnyíló szemeim szegeznek egy pontra..
a félhomályon szűrődik át
a hamis sávján, ott én vagyok.
az igazat körül záró kordon,második felvonás..
Fluor:
itt az ébredések perce
édes álom vonul messze,
mint egy felhő jön és megy
talán majd eljön holnap este
újra.
mindenki felnő egyszer önként léphet majd az útra,
mindenki fellök mégis az gonosz,ki régen tudta;
mondta, hogy mi is a helyes
ha fogom a kezed vezess.
a kánaán rég üres,
nagyra vágyni felesleges.
minek kell?
mit kezdesz pár elkopott tekintettel?
hitegetésed eredményét most már senki nem hiszi el.
bízni kell a mában
és a holnap árnyékában.
máris ott bújik,mi való,
ami tagadhatatlan,
amit kaptam.
ez én vagyok,tudom kicsit szokatlan.
elvált szülők és egy tátongó seb maradt bevarratlan.
lehet bűnöm bevallatlan,
itt már minden el van rontva..
nézd! a földön már csak harc van!
rohanj,repülj velem a holdra!
másképp történhetett volna,
magadra mondtad ki az átkot,
te is beolvadsz a múltba,te is átalszod az álmod.
Refr:
mindenkivel megtörténik, rémlik bal lábbal kelni fel.
a végtelen köd eljön,a számban megalszik a tej,
vagy a képtelenség valóra válik,megfizetek érte,
aurám beveszi vagy hárít..nem sietek.még nem.
Drezzick:
szimatot fogtak a kópok, itt van az érem elásva
Dobog a szív,azért nem feltárva,
kinek a szó a szerszáma.
az egy emberként küzd, betör
minden rést majd kitör;
az egyszerűségből levegőbe beszélni nem dicső.
szűk a páholy korán kelő,ki a ?
van ki elmarad, nincs visszaút, ki döntött,
mint egy matrica feltapad.
az ököl visszaüt.elszakadok,
attól,mi fontos és jól megrág,majd kiköp,mint egy selejt gombostűt
de szúr a vége,(kiélezem egy késsel) halálos,
aranyat ér 24karátos,
a kérdés találós.
azonnali hatályos
lakályos
helyen nyugovóra térni.
ébredések sokasága fog az emlékeimben élni.
később bánatunk,bocsánat,igaz állítás,hamis vádak,
mégis a vágyak egy újabb lépcsőfok felém állnak.
3. emeleti egérlyukamban nőtt a távlat,
elszállnak hangjaim a szélben,útjaink elválnak.
Fluor:
dobozokba rejtve
minden élmény: költözik az elme.
van,mit meghagyok múltamnak,másnak jobb lesz elfelejtve.
fentről nézz az emberekre,
ez egy fertő,
felégetett erdő..
elégedett senkik közt a feltörekvők száma megnő.
elvakulva a szerző és vége lesz a számnak,
előbukkannak hibáink,újabb ébredések várnak
hisz a dolgok még a helyükön állnak
minden úgy,mint régen.
hogyha nem tanulsz meg változni,majd megtanít a szégyen..
Refr:
mindenkivel megtörténik, rémlik bal lábbal kelni fel.
a végtelen köd eljön,a számban megalszik a tej,
vagy a képtelenség valóra válik,megfizetek érte,
aurám beveszi vagy hárít..nem sietek.még nem.
Drezzick:
forr a tollam,papíromba égetem,ami végül kedvem szüleménye,
jeligéje,
megkötések nélkül.
nap-nap után felfedezések gyűlnek,de sok csalódás ér.
az élményeken most (?) marad egy területnyi gyér,
édes semmiség..magamhoz térek;szükségét látom
felnyíló szemeim szegeznek egy pontra..
a félhomályon szűrődik át
a hamis sávján, ott én vagyok.
az igazat körül záró kordon,második felvonás..
kapcsolódó videók
