Lenn a földön áll a gép engem vár a kéklő ég,
és a szürke messzi láthatár.
Felzúgott már a motor, messze szállunk valahol,
az ekipázs szívdobogva vár.
Gépmadár, gépmadár, gépmadár,
csillog rajta az arany napsugár.
Feladatra ment a gép, elérte a légterét,
pilótája boldog ember már.
Áttörtem a felleget, lenn egy kislány integet,
de szeretnék ott lenni vele.
Gépem, hogyha földre ér, karjaimba zárlak én,
jól tudom, hogy szíved az enyém.
Kisleány, kisleány, kisleány
türelmesen várj csak Te rám.
Elrepülök sebesen, visszatérek győztesen,
mindkettőnkre boldog jövő vár.
Botkormányon a kezem, kislányon jár az eszem
mögöttem az oktató kiált.
Boton legyen az eszed, én repülök te veled,
Nem pedig a barnahajú lány.
Jómadár, jómadár, jómadár,
géped eltért az iránytól már.
Vedd le rólam a kezed, én repülök te veled,
Nem pedig a barnahajú lány.