A vándor bohóc haldoklik
de senki sem veszi észre,
csak áll némán a színpadon
...és nevetnek az emberek
majd így szól:
-Hé barátaim, e nagy kavalkádban
csak a magányomban maradt még
némi érintetlen hely
Ki hozzám közel állt, szekrényem mögött még
mindig ott őrzöm ujjai nyomát a porban
és holtam után is szeretni fogom
Anyám!
milyen régen kimondott szó...
mitől szőreim mint a facsemeték
ágaskodnak a nap melengető karjaiért
Gyertek, gyertek bújjunk el az egyik mögé!
Ott majd arcotokra kenem minden bánatom...
De egyetlen lépés helyett
puhány mesztelen csigákként
vonszolják el magukat a legerősebbek is,
csak egy hang a sokaságból...
Fel a fejjel!