Csababá:
Áll ércnél maradandóbb művem,
Mely nem vész el a tűzzel,
Rohanó idővel, az eltakaró földdel
Sírhalom, ha zöldell, s én elvesztem a köddel

Paloták, ha dőlnek, ez megmarad örökre
Napról-napra többen, adják körbe-körbe
Az sem baj, ha görbe a kép a tükörben
Kezeink ökölben, haladunk előre, hiába ölnek

Körk’:
Az élet egy nagy folyam, benne rengeteg kis sziget,
Ahol partot ér a hajó, ahova érzéseket vihet
Egy keleti hip-hop csapat – név szerint az Övezet,
A maradandóság felé mondd, melyik út vezet?

Refrén:
Én maradandót alkotok, mint a világ hét csodája,
Egy kicsit más a műfaj, de ez sem vész majd kárba,
Ha érzed, amit érzek, ez megmarad a fejben,
Örökké szól a hang a végtelenben

Körk’:
Ha a sorok összeállnak, majd csak elhagyják a számat,
Mint a madarak szállnak, láttál már ilyet százat,
De vigyázat! Könnyedén leigázhat,
Szétszakít, majd földbe döngöl, mint a 20. század,

Hogy maradandó lesz nem hiszem, de mindenképpen törekszem,
Mint az első szerelem ízét, mindenhova elviszem,
És elhiszem, hogy marad valami a fejekben, de
Időtlen idők múlásával csak egy kopott érdemérem,

Mit tettem, mit akartam, a szemedbe a fényt,
Hogy elmondjam az élet - tudod - nem egy lányregény,
Nagy az igény, de ki az, aki figyel?
Ugyanúgy elmennek egymás mellett emberek, de hidd el

A mából lesz a holnap, na meg a jövőből a múlt,
Ha körbenézek szánalom és messze még a kiút,
De nem félek, mert megújul a természet,
A háborúból béke lesz és megérted az egészet

Refrén:
Én maradandót alkotok, mint a világ hét csodája,
Egy kicsit más a műfaj, de ez sem vész majd kárba,
Ha érzed, amit érzek, ez megmarad a fejben,
Örökké szól a hang a végtelenben

H.J. Mester:
A hip-hop-pal fekszem a hip-hop-pal kelek
A hip-hop jelenti számomra az igazi életteret,
Nem vagyok halott, és lélekben sose leszek
Mert a halhatatlanság a maradandóból ered!

Én maradandót alkotok erre példa lesz a hangom,
Ha már elszáradt a testem és eltorzult az arcom!
Röhögve nézek a halállal farkasszemet,
Mert a sötét erdők ösvényén átvezet az Övezet!

A képzelet mely irányít és inspirál,
Fejemben a gondolatok mint játék katonák,
Felsorakozva várják a támadást,
Ébren élek át minden egyes látomást!

Alkotni öröm én ezt tartom szem előtt
Mint kipányvázott tehén az útszéli legelőt!
Levegőt igen, adjatok teret!
Cserébe megmutatom, rám illik ez a szerep!

Refrén:
Én maradandót alkotok, mint a világ hét csodája,
Egy kicsit más a műfaj, de ez sem vész majd kárba,
Ha érzed, amit érzek, ez megmarad a fejben,
Örökké szól a hang a végtelenben