PeetBeat:
Ezt nézd meg spanom, mert itt a harmadikon fent
Innen sok mindent láthatok, amit lentről nem
Az ablakok, amik nem változnak se nappal, sem éjjel
Vannak különös dolgok, amit csak itt láthatsz, érted?

Itt a telepen tengetem a napokat
Ahol pörögetem az alapokat
Néma ez a város, csak itt folyik az élet
A négyes blokkban, a harmadikon, ahol élek

Te csak lentről flesselsz felfele az égre
Nekem csak egy karnyújtásnyira van innen az élet
Neked a belváros, nekem a kül a véglet
Te belülről, én kívülről kapom a vételt

Nekem ez nem csak a sok közül egy szerep
Ami másnak lehet csak egy szelet
Ha fülelsz, észlelhetsz a levegőben mást is
Nem csak a fagyosat szelet

Körk’:
Mert itt haver mást kapsz, mint a belváros feltúrbózott utcáin,
Mely elkápráztat úgy, mint két kövér street kokain,
Figyeld a falain, győződj meg az okain,
Kik innen jönnek, benne vannak, de mégis odakinn’

Szmogfelhő a játszótéren, jó szer, vagy jó sz*r,
Magányosan kelek át rajta, a panel erdő eltakar,
Hangot adok a fülhallgatóba, máris ketten lettünk,
Itt van PeetBeat a hangadó, a tiltott fáról ettünk,

Pislognak az ablakok, mint 200 digital szempár,
A Barátok közt idejében mind egy ritmusra vibrál,
Lélegzik a beton, lüktet a panel,
Mint megannyi urban hip-hop tracknek ihletője nem hagy el

Ott él benned, ahogy te is ott élsz benne,
Más az érték, más az eszköz, mit ő ad a kezedbe,
A Gazdálkodj okosan realitása egy valós valóság show,
A szomszédok a nézőid, ez a legtöbb tőled, mi adható

Refrén:
Sokan élnek lakásban, igazi otthon helyett,
Hol gyertyát, hol dekket gyújtanak a kezek,
Ahol valakinek a kezdet, másnek a vég indulhat el,
Ott lélegzik a beton, lüktet a panel

Csababá:
Szédülök a betonon, vibrál a kép
20 évet leültem már, ez épp elég
Hogy lássam, mit láthat itt pár arc elszállva,
Falkában járva vagy magába zárva

Rúgják a port, ahogy mi is rúgtuk anno
Űzik az élvezetet, a léthez a mankót
Mert, nem kell sok ész, csak egy tiszta pillanat
Hogy leverjen a víz, jobb lesz a holnappal?

Ólomlábakon rohan, ömlik az idő (voc
Öngyújtó lángja a fény, feszül a tüdő (voc
Mint az őrült, ki letépte láncát
Vágtatott a gyermek az éjszakán át

Lélegzik a beton, lüktet a panel
Izzó vörösként tűnik a nap el
Olvaszt a forróság, ragad a bőröm
Itt egy újabb esély, bánni a bűnöm

H.J. Mester:
Ceruzák az ég felé a végtelenben összeérnek
Más emberek, más remények, más személyiségek
Összeférnek itt már hosszú évek óta!
Saját házam táján seprek, enyém ez a porta!

Itt a kelet meg a telep, itt él bennünk itt van veled
Az én fajtám szúrja szemed, de ide nem ér el a kezed!
Ez egy más dimenzió egy másik párhuzamos valóság
A téren lenn az okosság a férget itt eltapossák!

Ha nem vagy résen ombre, itt egy ötös oszd be!
Húzd meg magad vagy húzz a f...ba ne köpj a levesembe
Ezt nyeld le! Technikás a szövegem!
Magába zár a panel kandelábereken rád veretem!

Refrén:
Sokan élnek lakásban, igazi otthon helyett,
Hol gyertyát, hol dekket gyújtanak a kezek,
Ahol valakinek a kezdet, másnek a vég indulhat el,
Ott lélegzik a beton, lüktet a panel