Láttam egy képet, Csúnyát és szépet,
Már lassan ott vagyok hol a hideg is éget,
Láttam egy képet, Szenvedni a népet,
Soha le nem nyugodni, a legerősebb mérget,

Láttam én azt, mikor nem segít már rajtad senki,
Láttam embert szeretni, És utánna a porban feküdni,
Éreztem én mindezt, Átéltem én ezeket,
Soha nem gyógyítom be, a megmaradt sebeket!
Mindenből elegem volt, nem egyszer, nem kétszer,
Nem találtam értelmet annak hogy élni miért kell,
Vigyázz magadra barátom, vigyázz ha nem férsz el,
Mert a téma megmarad, lélekben akkoris te térsz el,
Ahova nem szabadna, tiltott a világ ilyen téren,
Sehol nincs nyugodság, csak ha alszol, de már ha ébren,
vagy, Rájössz a fájdalom elég nagy,
Hiába nem figyelsz ide, akkoris ide koncentrál az agy!
Soha cserbe nem hagy, ezt megtanulhatod barát,
És kamu az a szar hogy a szív hozza a legfájdalmasabb parát!
Szar itt minden, Sokáig abban kellett hinnem,
Hogy szép lesz minden, De megesik tévednem!

Elmúlik szépen minden, Elfelejtessz majd egy szép napon,
Eljön az a pillanat mikor már tele van a faszom!
De ez nem az, nem felejtek soha mert én holla,
Vagyok és soha nem változok, írásba vagy szóba,
Megmaradok mindig az aki voltam, az leszek,
Hogy meglegyen a holnapom, valami újjat érte teszek,
Mástól nem veszek, Ez az élet, elfogadom,
Nem veszem zokon, de majd egyszer énis cserben hagyom,
Az életet, itthagyok mindent amit csak lehet,
Egyszer találkozom még veletek, egyszer még holla szeret!
Egyszer...Nem többször, félek már én mindentől,
Félek attól ez lesz ami engem megöl!
El kell temetni a múltat, csak azért hogy élni tudjak,
Még ha vért könnyezek is muszáj, hogy ne fussak!
Minden elöl ne rohanjak és senkitől se fossak,
Hogy az legyek egyszer aki voltam, de még egy emlék csak!

Minden mi rossz, átmásztam én már rajta,
Voltam én már a felhőkön, voltam én már szarba,
Ugyanazok a betűk mint eddig, Semmi sem változott,
Egy lépcsővel se feljebb, leültem ott ahol vagyok!
Nem tudok semmit tenni, Nem lehet ezeket leírni,
Elmondani, De próbálom, számonként elmagyarázni,
Hogy mi van, nem érted, én sem tudom ez mi,
Szeretnék egyszer az életben boldogan ágyba feküdni,
Szeretnék én egyszer vigyorgó arcal az utcán végig menni,
Szeretnék magam lenni, Szeretnék jót tenni,
Értetek, Azért hogy ti is tegyetek értem,
De nem jön ez a pillanat, nem jön, érzem,
Elegem, ha lehetne akkor most azonnal befejezem,
Pontot teszek, ez volt az életem,
Megoldana mindent, tudom, jobb is lehetne,
Hogyha az élet egy kicsikét is szeretne!