Így élek

Gikszer

Már megint egy újabb reggel.
A nyugodt csendbe ordít egy vekker.
Kelj fel! Kidob az ágy,
Pedig még aludni vágy,
A test, amiben ép a lélek.
Had aludjak még kicsit, kérlek!
De menni kell, ez a rendje,
A magszokások szomorú kertje.

Hív a munka, vár a gyár.
Igazán felnőhetnél már.
A hobbidból soha nem élsz meg.
És egyéb közhely rengeteg.
Nekem, ez nem életút,
Ettől leszek életunt.
Még jó, hogy nem hallgatok másra,
(Így) leszek a szemekben szálka.

A műszak végén az órád nézed,
Egy újabb érzés érint meg téged.
Nézd meg, ahogy átvedlek én is
Este már a hobbimnak élek.
A zene a legnagyobb kincsem,
Ennél jobb fegyverem nincsen.
Hogy megszólítsalak, így hátha,
Léphetek kettőt előre, és egyet se hátra.

Amikor állok a színpadon,
Akkor kitárulkozom.
Rajzolok a szavakkal,
Néha ütközök a falakkal.
De, hogy ha száll a képzelet,
Én soha le nem fékezek.
A gitár zúg, a dob pereg,
Én meg énekelhetek.

Így élek, így érzek
Nappal munka de éjjel,
A napfény vár.
Hogyha látnál, mosolyogj rám,
Mert az, többet ér ezer szónál.
előadó: Gikszer
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Rácz Csaba

szövegíró: Rácz Csaba

stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2496
Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i