Fentjártam én a hegytetőn,
feledi Tégedet.
Szemem a messzeségbe néz,
arcomra könny pereg.
/Te barna lány Isten veled,
bánattal vállok el Tőled.
Emlékünk lesz egy szál virág,
kopár sirunk felett./
Ha már a kedvesem voltál,
legyen köztünk titok.
Mi egymásé sosem leszünk,
de a szerelmünk élni fog.
/Elloptad az életem fénykorát,
megcsaltad a szivemet.
Ó Te hűtlen, hogy tudtalak,
szeretni Tégedet./