Az út amelyen jársz, egy nap eljut hozzád, érzem én,
Az a szédÃtÅ‘ varázs, mit olyan régen vártál, visszatér.
Úgy nézz rám, mint eddig senki még,
mit mások elÅ‘l elrejt szÃvem, csak azt nézd.
Refr.
Úgy nézz rám, hogy láthasd azt a fényt,
egy pillantás elég, hisz érted őrzöm rég.
Csak egyszer úgy nézz rám, úgy nyÃlj meg felém,
hogy tudjam bármi ér, nincs más csak te és én.
A végtelent ne kérd, de minden ami érzés, bennem él,
Hogy önmagad megértsd egy lélekkel, mely tükröt tart eléd,
úgy mint én.
Úgy nézz rám, mint eddig senki még,
úgy nézz hogy azt is lásd mit szÃvem rejt, azt érzést.
Refr.
Úgy nézz rám,hogy láthasd azt a fényt,
egy pillantás elég, hisz érted őrzöm rég.
Csak egyszer úgy nézz rám, úgy nyÃlj meg felém,
hogy tudjam bármi ér, nincs más csak te és én.
Nem kell, hogy más légy,
azt add, mit szÃvbÅ‘l adsz,
én erre vágyok rég.
Elszállt sok év, holnap már késő,
indulj el felém, ne várj.
Csak egyszer úgy nézz rám, hogy hogy azt érezd mit én,
egy pillantás elég, hogy szavak nélkül értsd.
Csak egyszer úgy nézz rám, úgy nyÃlj meg felém,
hogy tudjam bármi ér, nincs más.
Csak úgy nézz, hogy láthasd azt a fényt,
egy pillantás elég, hisz érted őrzöm rég.
Csak egyszer úgy nézz rám, úgy nyÃlj meg felém,
hogy tudjam bármi ér, nincs más, csak te és én.