Évek óta ismerem Kiss apukát,
meg a Pisti fiát,
el kell mondanom hát:
Mikor kisgyerek volt Pistike
foglalkoztak vele,
s rá is szóltak néha: te, te !
S nevetve mondták, hogy ez gézengúz,
akit a papa-mama kézen húz,
és aki éjjel-nappal azzal nyúz,
hogy övé egyedül ma a legjobb csúzli!

Jó lennél, szólt néki apuka, ha jól ennél,
de többet nem is mondott ó, ennél,
annyit szólt még, hogy: rossz ne legyél!

István lett a Pistike üstöke,
Jaj, igazán csuda-haj,
de nem ám ez a baj,
hanem szemtelen a lányokkal,
s vajon még mit csinál,
otthon senki nem szól: betyár!

Nekik még mindig kicsi Gézengúz,
pedig ő nagyfiú, bár még nem húsz,
aki már réges-régen pénzért nyúz,
s fogadom néki más kell ma és nem csúzli

Jót tenne, hogyha az apu szigorúbb lenne,
akkor tán reménykedhetnénk benne,
hogy majd jó lesz az ő gyereke.

Bár gyöngéd a lelkem
és nem kenyerem
az erény, mégis szólok,
ha rossz lesz vele.
S majd úgy vigyázok,
hogy nem lesz baj
Pistikével soha
mert én reá szólok: nana!

Szavamra nem lesz többé Gézengúz,
legfeljebb néha-néha csókért nyúz,
és majd a vén szigetre kézen húz,
s tudom én néki többé már nem kell csúzli

Így lesz jó,
érzem, hogy fölösleges minden szó.
Tenni kell, s ez mindennél többet ér
s jó lesz ő majd az én szívemért!