Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Poklok pokla
ShanKie & Chicago
ShanKie:
Égő tűz, meredte lángok, ahogy arcomat csapja,
Csak a Föld alatt hadd létezzek, ez a sóvárgó élet hangja,
Hogy eljussak én az égig, csak azt kérném most tőled,
Mert a lángok belsejében még látom égni haragod!
De ezt te kérted rég tőlem, mégis már nem hallom a hangod,
Hogy elmúlhatott mi volt, a kíntól eltorzult az arcom,
Kérlek segíts, hogy megláthassam a napfényt az égen,
Ebbe betegedtem bele, de újjászülettem a télen.
Szétesett egy kép, mely a világról össze
Bennem új érzések születtek, hogy felkerekedjek,
Színtelenül élni le 19 évet,
Mégis rengetegen kérdezték, hogy miért így cselekedtem?!
A napok újnak tűnnek, minden éjjel újabb álom,
Már félek a reggelektől, holnap mi lesz, már rég látom,
Mint elveszett kölyök, ki nem találja szüleit,
Így érzek most én is, összetörtek érveim.
Elvesztettem álmaimat, mit kölyökként úgy vártam
Hogy nem ébredek fel, a sötéttől nem láttam,
De kiötlöttem szövegem, és elvettem a részem,
Ezen nem osztozok, így lassan telik meg egy füzet,
Hol a tegnap még rám vár, de a holnap már nincsen.
yo, de holnap már nincsen.
Chicago:
Én is megjártam a poklok poklát, megvívtam a harcom,
Nem feledem mi történt, mert heges már az arcom,
Látom a tükörbe a vérebet, kit a pokol tüze égetett,
Nem kérdezett egyet sem, csak szívta a véremet.
Fakó szivárvány, de a sötétség vakságot okoz,
A parázs a tűz mélyén, már csak ez az, ami fokoz.
Naiv élethű kép ez, egy Angyal engem dobott,
A szárnyait zárta felém, és mindent elrontott.
Egy elfeledett valóság, mi a vágyaimat tapossa,
Egy múló illuzionista, kinek nem hallatszik hangja.
Arca homályba veszett, nincsen tükörképe,
A fájdalmakat csak emészti, ez az életének része.
A vére, a kése, élne, de mégse,
Mert nem tud úgy tenni, hogy felkerüljön az égbe.
Így értelmetlen minden, amit valaha is végzett,
A bölcső majdan sírod is, ez lett már a végzet.
Refrén 2x:
Mint a tűz ahogy... éget és lángol
Mint a pokol a föld alatt, ami egyre jobban táncol,
Veled... az utolsó táncodra kér fel,
De nem visz el magával,hanem eljön mindne éjjel!
Újra és újra, mindig rádtör a gyötrő fájdalom
A parázs ahogy perzsel, ez az ördög elleni maraton
Futnál , ha bírnál, de utolér a karja
Hiába is küzdesz, mert ez itt a poklok pokla!
Chicago:
Egy fotó, melyről üres arcom visszanéz rám,
Ördögi mosoly felém, én csak bámulom némán,
Mélán, bús, komor arcomba nevet a vég,
Eláshatom magam, mert a föld alatt lett az ég,
Borús időjárás, szakadó esőben a tűz,
Nem alszik el a lángja, mert addig engem űz,
Míg elcsorbult szívem az érzelmeket tartja,
Kiűzi belőlem mindet, ez az alvilágnak alja,
Mi a földre lépett mára, és takarja a holdat,
A napot, a csillagot, az eget, és hozza csak a rosszat,
Felém, de a gyáva Angyal nem segít nekem,
Fél az ördögi a hangtól, inkább elhagy engem.
De döntsd el már végre, hogy mit akarsz tőlem,
Velem, vagy ellenem? Vagy maradsz fenn égben?
A kékben, de azzal megint összetörsz egy álmot,
Inkább segíts kérlek, oltsd el az égető lángot!
ShanKie:
Megváltanám a világot, de hidd el, hogy nem érdemes,
Mert perzsel már a tűz, a saját hamvaimban lépkedek,
Egy kép, amit nem látsz, mert nem is nagyon szeretnéd,
Ez lennék én, homály elvakítja nappalom.
HOgy megértem pár évet, akár a fényképeket nézhetném,
Megváltoztatnám múltam, de azt mondtad nem hagyhatod.
Csak a jövőmben keresgélsz, hogy feljussak én az égbe,
Nem kértem soha semmit, a felhők mögé nézve
A naplementét látom, így elhalványul haragod.
Megbántam én mindent, kérek hadd múljon el,
Kérlek hadd jussak fel, az arcom sírástól kopik el.
A pokol tüze éget, de nem érzem, mert megszoktam,
Míg a fellegekben sétálok tudom nem lehet már rosszabb.
Kézenfogva az ördöggel, a csillagokat hívja,
Kiben nem hittem soha, pár emlékem bevillan.
Egy keret nélküli képben, a parázslótűzben,
Hogy elhagyta ő az eget, a sorsomhoz hűtlen,
Hogy elhagyta ő a Földet, a létemhez hűtlen.
Refrén 2x:
Mint a tűz ahogy... éget és lángol
Mint a pokol a föld alatt, ami egyre jobban táncol,
Veled... az utolsó táncodra kér fel,
De nem visz el magával,hanem eljön mindne éjjel!
Újra és újra, mindig rádtör a gyötrő fájdalom
A parázs ahogy perzsel, ez az ördög elleni maraton
Futnál , ha bírnál, de utolér a karja
Hiába is küzdesz, mert ez itt a poklok pokla!
Égő tűz, meredte lángok, ahogy arcomat csapja,
Csak a Föld alatt hadd létezzek, ez a sóvárgó élet hangja,
Hogy eljussak én az égig, csak azt kérném most tőled,
Mert a lángok belsejében még látom égni haragod!
De ezt te kérted rég tőlem, mégis már nem hallom a hangod,
Hogy elmúlhatott mi volt, a kíntól eltorzult az arcom,
Kérlek segíts, hogy megláthassam a napfényt az égen,
Ebbe betegedtem bele, de újjászülettem a télen.
Szétesett egy kép, mely a világról össze
Bennem új érzések születtek, hogy felkerekedjek,
Színtelenül élni le 19 évet,
Mégis rengetegen kérdezték, hogy miért így cselekedtem?!
A napok újnak tűnnek, minden éjjel újabb álom,
Már félek a reggelektől, holnap mi lesz, már rég látom,
Mint elveszett kölyök, ki nem találja szüleit,
Így érzek most én is, összetörtek érveim.
Elvesztettem álmaimat, mit kölyökként úgy vártam
Hogy nem ébredek fel, a sötéttől nem láttam,
De kiötlöttem szövegem, és elvettem a részem,
Ezen nem osztozok, így lassan telik meg egy füzet,
Hol a tegnap még rám vár, de a holnap már nincsen.
yo, de holnap már nincsen.
Chicago:
Én is megjártam a poklok poklát, megvívtam a harcom,
Nem feledem mi történt, mert heges már az arcom,
Látom a tükörbe a vérebet, kit a pokol tüze égetett,
Nem kérdezett egyet sem, csak szívta a véremet.
Fakó szivárvány, de a sötétség vakságot okoz,
A parázs a tűz mélyén, már csak ez az, ami fokoz.
Naiv élethű kép ez, egy Angyal engem dobott,
A szárnyait zárta felém, és mindent elrontott.
Egy elfeledett valóság, mi a vágyaimat tapossa,
Egy múló illuzionista, kinek nem hallatszik hangja.
Arca homályba veszett, nincsen tükörképe,
A fájdalmakat csak emészti, ez az életének része.
A vére, a kése, élne, de mégse,
Mert nem tud úgy tenni, hogy felkerüljön az égbe.
Így értelmetlen minden, amit valaha is végzett,
A bölcső majdan sírod is, ez lett már a végzet.
Refrén 2x:
Mint a tűz ahogy... éget és lángol
Mint a pokol a föld alatt, ami egyre jobban táncol,
Veled... az utolsó táncodra kér fel,
De nem visz el magával,hanem eljön mindne éjjel!
Újra és újra, mindig rádtör a gyötrő fájdalom
A parázs ahogy perzsel, ez az ördög elleni maraton
Futnál , ha bírnál, de utolér a karja
Hiába is küzdesz, mert ez itt a poklok pokla!
Chicago:
Egy fotó, melyről üres arcom visszanéz rám,
Ördögi mosoly felém, én csak bámulom némán,
Mélán, bús, komor arcomba nevet a vég,
Eláshatom magam, mert a föld alatt lett az ég,
Borús időjárás, szakadó esőben a tűz,
Nem alszik el a lángja, mert addig engem űz,
Míg elcsorbult szívem az érzelmeket tartja,
Kiűzi belőlem mindet, ez az alvilágnak alja,
Mi a földre lépett mára, és takarja a holdat,
A napot, a csillagot, az eget, és hozza csak a rosszat,
Felém, de a gyáva Angyal nem segít nekem,
Fél az ördögi a hangtól, inkább elhagy engem.
De döntsd el már végre, hogy mit akarsz tőlem,
Velem, vagy ellenem? Vagy maradsz fenn égben?
A kékben, de azzal megint összetörsz egy álmot,
Inkább segíts kérlek, oltsd el az égető lángot!
ShanKie:
Megváltanám a világot, de hidd el, hogy nem érdemes,
Mert perzsel már a tűz, a saját hamvaimban lépkedek,
Egy kép, amit nem látsz, mert nem is nagyon szeretnéd,
Ez lennék én, homály elvakítja nappalom.
HOgy megértem pár évet, akár a fényképeket nézhetném,
Megváltoztatnám múltam, de azt mondtad nem hagyhatod.
Csak a jövőmben keresgélsz, hogy feljussak én az égbe,
Nem kértem soha semmit, a felhők mögé nézve
A naplementét látom, így elhalványul haragod.
Megbántam én mindent, kérek hadd múljon el,
Kérlek hadd jussak fel, az arcom sírástól kopik el.
A pokol tüze éget, de nem érzem, mert megszoktam,
Míg a fellegekben sétálok tudom nem lehet már rosszabb.
Kézenfogva az ördöggel, a csillagokat hívja,
Kiben nem hittem soha, pár emlékem bevillan.
Egy keret nélküli képben, a parázslótűzben,
Hogy elhagyta ő az eget, a sorsomhoz hűtlen,
Hogy elhagyta ő a Földet, a létemhez hűtlen.
Refrén 2x:
Mint a tűz ahogy... éget és lángol
Mint a pokol a föld alatt, ami egyre jobban táncol,
Veled... az utolsó táncodra kér fel,
De nem visz el magával,hanem eljön mindne éjjel!
Újra és újra, mindig rádtör a gyötrő fájdalom
A parázs ahogy perzsel, ez az ördög elleni maraton
Futnál , ha bírnál, de utolér a karja
Hiába is küzdesz, mert ez itt a poklok pokla!
kapcsolódó videók
keressük!
