Még csak 8 éves voltam, mikor Yvettel ültünk a padban,
Ő megfogta a lábam, és én fog nélkül vigyorogtam,
egyből arra gondolt, hogy szerelmes vagyok,
pedig olyan csúnya volt, hogy a szívem kihagyott.
A szomszédomban lakott 3 nagyanyjával,
kiharapta a pókot a sarokból a szép fogsorával,
a szőröket a fején, nem is hajnak hívták,
negatív dolgairól méteres volt a listánk.
A házunk előtt állva, mosolygott kedvesen,
és csak ennyit szólt csendesen:
2×Refr. „Én csak annyit akarok,
hogy tudd, hogy szerelmes vagyok!
Hidd el sohasem hazudok!
Szeress úgy, amilyen én vagyok!”
Most már 18 vagyok, és találd ki mi lett!
Tegnap találkoztam a lánnyal akit úgy hívnak Yvett.
A szívem újra kihagyott, mint annak idején,
Yvett jól megváltozott, eltűnt a régi förmedvény!
Haja mint az arany úgy csillogott,
szemeiben megtaláltam az összes csillagot.
Minden meg van rajta ami egy férfinak kellhet:
mell, fenék, azt kell mondjam Yettből bomba nő lett!
A házunk előtt állva, mosolygott kedvesen,
s én és csak ennyit szóltam csendesen:
2×Refr.
Pszichológusként vizsgálva érdekes az eset,
a fiú, aki a lányt utálta a végén beleesett,
nem hinném el, ha más mondaná elárulom neked,
nem is igaz ez a story, együtt nevetek veled.
De a refrén nagyon jó, kicsit nyálas, de úgy tetszik nekem,
kérlek énekeljétek velem!
2×Refr.