Nagy piszkos városom,
Itt születtem itt lakom,
De vágyam mindig máshová visz el.
Van egy szép kistanyám,
Felkelek jó korán,
Mert a jószágot etetni kell.
A párom süt egy rántottát,
Ad hozzá pálinkát,
Kell a jó erő a földeken.
Dolgozom egész nap,
Mert a föld csak akkor ad
Szép, nagy kövér gyümölcsöket.
Ha végzek délután,
Átjön az én egykomám,
Szőlőben még kapálni kell.
Megkostóljuk a borom,
Ahogyan azt egykoron,
Még a dédapámtól lestem el.
Megérkezik asszonyom,
Hatalmas tálakon,
A házi kolbászt hozza fel.
Átölelem szép farát,
Nevetve így kiált,
Itt az idő most zenélni kell.
Ezaaz
Most a jóó
Felpezsdül most a présház,
Átjönnek a cimborák,
Hozza mindenki saját borát.
Megkostóljuk mindüket,
Hadd hevítse a szivet,
Ha összejön a sok jó barát.
Kövér pista énekel,
Boros Jancsi átölel,
Egy bizonyos Horvát Piroskát.
Senkit nem érdekel,
Mikor jön a reggel el,
Ha átmulatjuk az egész éjszakát.
Ha mégis fáradunk,
Szép csendesen búcsuzunk,
Holnap is lesz nap, a munka vár.
Édes párom rám kacsint,
Pajkosan meglegyint:
Ideje lesz ágyba bújni már
Ideje lesz ágyba bújni már
Ideje ágyba bújni már