Az orrom egy kicsit nagy
GM49
mint lógó, lógott.
De most már benn van
a szokott helyen.
A körmöm rágtam rég,
de az is már csak emlék.
Nőhet kedvire,
mit bánom én!
R. Semmi baj nincs most énvelem,
csak az orrom egy kicsit nagy, azt hiszem.
Szidtak, mint a bokrot,
az arcom csupa pír volt,
de a kínom elszállt,
volt, de nincs.
Úgyszintén jó az,
hogy a szívemre nincs panasz.
Szépen, rendesen
dobog nekem.
R., R.