A szél a port a szemedbe hordja
A lábad nyomát lassan elmossa az élet
Mondd, miért nem érted
Hogy homokba írnak mindent az évek
A napok múlnak, elfogynak sorba’
Tőlem végül elsodorna
Egy végső, szomorú hétfő
De hidd el nekem, hogy sohasem késő
Várod már, hogy én itt legyek
Várod, veled bármit tegyek
Várod már, csak félted magad
Én látom rajtad, ne is tagadd
Hogy lehetnél szabad
Hogyha te is csak önmagad megszállottja vagy
Ébren fekszel, a hajnalt várod
A napok múlnak, és velük az álmok
De érzem, ahogy nézem a szemed
Hogy nem találod mégsem a helyed
Másnak éltem, és veled voltam
Tőled semmit nem raboltam el
Valaki átölel, mikor senki nem felel
Várod már, hogy én itt legyek
Várod, veled bármit tegyek
Várod már, csak félted magad
Én látom rajtad, ne is tagadd
Hogy lehetnél szabad
Hogyha te is csak önmagad megszállottja vagy