Még nem tudom: a tél mit hoz nekem,
és nem tudom sok minden mit jelent,
nem tudom ki voltam eddig
kezemet összekulcsolom,
de tétova minden mozdulat
árnyék ül arcomon.
Még nem tudom: jön-e tavaszra nyár,
nem tudom - ki az, ki visszavár.
Hol az otthonom nem tudhatom,
valami álom, valami régi kép,
esti imára hajtom fejem
és csend, s egy régi név.
Még nem tudom: az írás mit mesél,
hová indul az út, hová hív a fény.
Napfény vagyok, vagy Holdsugár,
szállnék mint a madár,
valahol messze szól a harang -
messzire hív a gyertyaláng.
A hegyeken túl él farkasok apja,
hol feltámad a szél,
a hegyeken túl él farkasok anyja -
arca fakó, haja hófehér.
A hegyeken túl él farkasok apja
valahol ott volt az otthonom,
a hegyeken túl él farkasok anyja -
énekét nem hallhatom.