mottó:
Tudom van egy völgy, miről idegenek mesélnek -
A \"Királyoktól\" távol, hol tisztán szól az ének.
Hol a folyó nagy kanyart vesz, nem messze a völgytől
áll egy magányos tölgy, alatta nyugszanak az \"Elsők\"!
Csak tovább, csak tovább
mi legyünk az elsők,
Menj, menj tovább
át a sötét erdőn.
Hátat a háthoz,
kart a karba.
Elsőnek indultak
neki a vadonnak.
Mást, mást, mást akartak,
de egy ütemre léptek.
Vágták az ösvényt,
fagyott, puszta kézzel.
Verték, verték a cöveket,
mert szörnyű vihar készült,
Az utolsó jelszó így szólt:
Mindent túl kell élnünk.
Nem volt mit enni már,
feltámadt a szél,
villám sújtott, zengett az ég,
a folyóba folyt a vér.
Eljutott a hír,
sok távoli földre,
elindultak mások is
keresni a völgyet.
Az erdő széles csapásán
az elsők nyomán léptek.
De azok közül senki sem élt,
mire a völgybe értek.
Csak tovább, csak tovább
mi legyünk az elsők.
Menj, menj tovább
át a sötét erdőn.