A fénylő láthatatlan,
Hívna még,
Mégsem érzem,
A szürke, zajos lében,
Táncot jár,
A szemét nézem.
A szép és megható
Óriás fájdalom, kín
Csókra ébred...
Gyengéden érint a száj,
De nem becézget
Ha nem muszáj.
Az első nedves harmat,
Testre száll,
Hűvöse fáj.
Míg benned a lázas méreg
Ébred már,
A kellő percre vár.
A nap ölni kész,
Remegő valóság
Lát még.
A szép és megható
Óriás fájdalom, kín
Csókra ébred...
Gyengéden érint a száj,
De nem becézget
Ha nem muszáj.
Az álom partra száll,
Vágyaim szédült habjainál
Simogat a szép halál.
Gyengéden érint a száj,
De nem becézget
Ha nem muszáj.
Hűvöse fáj...
A kellő percre vár...