Elhalt nap után, gyöngéd ölelés,
hosszan tartó haragra szálló,
első nevetés
te vagy nekem.
Könnycsepp párnádon,
őszi ránc arcomon,
ami rossz volt,
de még jó lehet,
ellenség, s a védelem,
mind
te vagy nekem.
Gyermeknek az első havazás,
csók, titkos érintés után,
te vagy nekem.
Amit nem mondhatsz ki szavakkal,
amit csak szemedben látok,
ahogy összefonódnak vágyaink,
ahogy összesimulnak az álmok.
Ahogy várlak, az izgalom,
minden új vágy, régi fájdalom,
üres termek, nagy fehér falak,
a pillanat mikor megláttalak,
te vagy nekem.