Édesanyám ablakában nem nyílnak már muskátli virágok.
Kezében a Bibliával nem mondhat már értünk imádságot.
Kivittük a temetőbe, hol régóta várta már a párja,
Kis házának kapujában nincs már, aki a fiait mindig hazavárja.
Amikor egy nyári napon a két szemét örökre lezárta,
Akkor nyílott utoljára legkedvesebb muskátli virágja.
Sok lakója van azóta, /a/ faluszéli régi temetőnek,
Emléke a szívünkben él, hiszen ő volt, kit fiai /a/ legjobban
szerettek.