Én az igaz boldogságra, jaj, de sokat, nagyon sokat vártam.
Amikor még barátokkal az utcákat, a csárdákat jártam.
Hiába volt sok jó barát, lelkem mélyén oly egyedül éltem,
Éjszakánként imádkoztam, az Istentől én csak egyet kértem.
Azt az egyet adja nékem, akivel majd boldog lesz a lelkem.
Aki mindig mellettem lesz, szeretettel ölel át majd engem.
Meghallgatott a jó Isten és én tőle egy hű szívet kaptam,
Kinek igaz szerelemből a szívemet én is odaadtam.