Sír, zokog az akácerdő, vihar tombol, eső veri az öreg fák lombját.
Egy bakonyi kis faluban barna legény szomorúan dalol egy szép nótát.
Szép kislányról szól a nóta, hej, de sokszor eldalolta ablakánál állva,
Amikor még tavasz virult, napsugár hullt minden reggel a vén akácfákra.
Viharverte vén akácok, elhullatott lombjukkal már a múltat siratják,
Abban a szép kis faluban, de régóta nem dalolnak, nem szólnak a nóták.
Az, akinek szólt a nóta, más asszonya lett azóta, más csókja ég ajkán,
Az a szegény barna legény, kint pihen a temetőben, ott a Bakony alján.