Amit én tudok, az semmi egy költőhöz képest
Amit én tudok, az semmi, az csupán, amit érez
Egy utcagyerek itt lent, a felső tíztől fényévre
Aki pár cd-re vigyáz, meg pár fakó fényképre
Reppelni egyszerű, reppelni vicces
Az én barátom Isten, meg pár zsivány kispesti
A kislány csak kifesti, a kissrác csak próbálja
Aztán egy napon mindkettőt látod, ahogy hordágyra
Gyermeknek gyermeket, a bánatra meg fehér csík
Régóta ugatom, ne mondd azt, hogy nem rémlik
Mikor majd fiaddal, amikor majd lányoddal
Nem hiszem, hogy pont előttük tekersz, majd a pároddal
Nem hiszem, hogy nem beszélsz velük majd a szexről
Nem hiszem, hogy túléled, ha a kis hercegnő bedől
Lehet, most még leszarod, lehet, most még kinevetsz
De nem lesz finomkodás, a végeredmény kibelez
Ez 2007 ugyanolyan szar kor, mint bármelyik
Hazudnak, csalnak, gyilkolnak, egymást átverik
Ide gyomor kell és ezredszer is, felállni újra
Én szeretem az életet, van, aki meg csak dugja

Refrén:
Sötétben vágtatok a völgy felől emlékszem
Dárdám ezüstből, pillangók a mellvérten
Eddig nem féltem, de most már éget
Hogy elmesélhesd nekem a világmindenséget
Sötétben vágtatok a völgy felől emlékszem
Dárdám ezüstből, pillangók a mellvérten
Eddig nem féltem, de most már éget
Hogy elmesélhesd nekem a világmindenséget

Én szívtam füves cigit, és hemperegtem kurvával
Tudom, miről beszélek, az én fajtám az korán hal
Meg, akár a levelek, a fa mégis tovább él
Az én kis szobám titka, cserébe a szobádért
Nem V.I.P rum, ahol sokszor kínáltak kokaint
De nyugtatott, hogy hátha vár rám valaki odakint
Az én kis pöttöm Pannám, kit betakarok kezemmel
Ha elfogadsz egy tanácsot, az álmaid ne felejtsd el
Nem romantikus maszlag, ez kurvára az igazság
Maroknyi fejes barom, a világot csak elbasszák
Csak egy pad marad nekünk, szemben egy kis tóval
Könyvemben lapozva, akad pár kitépett oldal
Akad pár tanulság, akad pár fájó seb
Ha nem hiszel nekem, a barátaid számold meg
Ismernek is, vagy csak pénzt adnak a szüleid?
Akik értik miről beszélek, szívüket követik
Oké az, ha hallgatsz, de ne rajongj értem
Én csak azért meséltem, mert a csendben féltem
Én csak azért meséltem, hogy hagyjak egy jelet
Amit majd megtalál egy lány, és nekem ír levelet

Refrén:
Sötétben vágtatok a völgy felől emlékszem
Dárdám ezüstből, pillangók a mellvérten
Eddig nem féltem, de most már éget
Hogy elmesélhesd nekem a világmindenséget
Sötétben vágtatok a völgy felől emlékszem
Dárdám ezüstből, pillangók a mellvérten
Eddig nem féltem, de most már éget
Hogy elmesélhesd nekem a világmindenséget

Ez a lemez azért született, mert kurvára fájt
Hogy amiért dobog a szívem, pont az képez akadályt
Majd, ha téged is ezren szeretnek, és ezren támadnak
Megérted mi az alapja, kis romos váramnak
De addig csak találgatsz, és ahogy nézem tévesen
Pedig te is ugyanezt érezted tizenöt évesen
Ez Magyarország haver, sunyi töketlen csürhe
A testem egyre lomhább, de a tudatom még fürge
A szerelem és barátság, így lett örök menedékem
Mert valaki valahol, most is téged keres éppen
Ez csak egy lemez, nincs tanulság, és nincsen ítélet
Mindent szemtől szembe, ez van én így élek
Én azt kívánom neked, hogy legyél boldog majdan
Nem csábít a bosszú, bár ott hagytál a bajban
Én azt kívánom neked, hogy érezhesd még egyszer
Hogy a szerelem méreg, de mégsem kell ellenszer
Én azt kívánom neked, hogy tanulj meg magyarul
Mert szükséged lesz rá, ha a karriered alakul
Én azt kívánom neked, hogy a mennyországba kerülj
És ne menekülhess el, mert ott minden kiderül

Refrén:
Sötétben vágtatok a völgy felől emlékszem
Dárdám ezüstből, pillangók a mellvérten
Eddig nem féltem, de most már éget
Hogy elmesélhesd nekem a világmindenséget
Sötétben vágtatok a völgy felől emlékszem
Dárdám ezüstből, pillangók a mellvérten
Eddig nem féltem, de most már éget
Hogy elmesélhesd nekem a világmindenséget